Dél-Amerika 2013

59. Valparaiso felfedezése 03. 26.

Az első nap már az esti sötétbe is szimpatikusnak tűnt a város. De ma a napsütésben a látvány és az érezhető élete, már több mint szimpatikus. Itt lehetne élni, megszoknám. Igaz reggelente a pára időnként nehezen száll fel, de itt ritkán esik az eső, elviselhető a hőmérséklet s csoda érdekes. Egy bajom lenne, csak ha itt élnék, a meredek utcák és lépcsők, amitől most majd meghaltam.  De közben ez adja a város hihetetlenül jó hangulatát. Igaz, hogy a sok fázástól enyhén szólva egyébként is alig tudok járni.

Nem korai kelés után talp sarok (megalázó, de az egyetlen lehetőség) a belváros felderítését indítottuk el. Már néhány lépés után feltűnt, hogy a városban a szakadtabb házak és a nem szakadt, de régebbiek ajtaján, oldalán, frontfalán és még a tetején is graffitik vannak. De ez nem olyan, mint a „szeretlek picim”, hanem igazi képek. Egy némelyik kifejezetten gyönyörű, de egyik sem rossz, vagy bántó. Jó néhány a várost mutatja a falon. Ez olyan hangulatot kölcsönöz a városrésznek, hogy a lepukkadt, éppen széteső házfalakat, az üres telkek kerítését is látványossá varázsolja. Átjárni a különböző szintek között, vagy eszméletlen lépcsőkön, vagy a siklókkal lehet. Az egész városrész csupa-csupa lépcső.

.

.

.

Azok, amiknek a széle színesre vannak festve, azok az átjárok, amiknek nincs, azon az ott lakók jutnak haza (zsákutca). A siklók 30-80 méteres szintkülönbségeket hidalnak át 45-52 fokos emelkedővel, időnként olyan, mintha lift és nem sikló lenne. A siklók fülkéi is színesre festettek. Megtalálni, azért nem könnyű, időnként egy ház lépcsőházából indulnak. A siklót fellelni két módon lehet, vagy térképről, vagy a pályát szabad szemmel kiszúrjuk, és ott keressük az állomást. A gyaloglást csak egy módon lehet teljesíteni, ha időnként egy-egy helyen megállunk. Ez a sörvívás ideje. Találtunk egy étteremben olyan fekete sört amibe én beleszerettem, Apának meg a fejébe szállt (9,5%).

Kora délután a sör meghozta az étvágyát a csapatnak. Taxi és a helyi piacon találtuk magunkat, amiről kiderült, ezt is Eiffel tervezte. A taxi sofőr tanácsát megfogadva az emeletet kerestük fel, hiszen ott vannak a jó éttermek. A belépéskor egy telivér asszonyság nagy buzgalommal invitált az éttermébe. Engedtük. Félelmetes mennyiségű és (állítólag) finomságú tengeri szörnyeket evett a csapat.

.

A szörnyek pihenni kívántak, így egy kis délutáni sziesztára a taxi hazavitt minket.

Este a késői ebéd miatt a vacsora elmaradt. Este azét ismét egy jó darabon sétáltunk bár keresés címén. A séta hosszúra nyúlt így két bár is feltérképezésre került.

Ezek az éttermek, sörözök, bárok kicsik, hangulatosak és nagyon személyesek.
Jó itt lenni.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június